Welcome to Nettlecombe Court!

Amikor egy reggel-fél-négyes-kelés, két és fél óra repülőút, sok-sok óra várakozás, egy majdnem lekésett távolsági busz, vagy négy óra buszonzötyögés és egy (a végállomástól eltekintve) minden útvonalinformációt mellőző helyi érdekű buszjárat utána este 6-kor megérkeztem egy teljesen elhagyatott, mezőktől övezett buszmegállóba, egyesegyedül, három meglehetősen megtömött csomaggal - no akkor tudtam, hogy ez aztán az angol countryside. Aztán ahogy a busz elhajtott, tudatosult bennem, hogy a sofőrnek teljesen igaza volt, itt bizony korom sötét van és lassan leesett, hogy mit is akarhatott az alábbi rövid társalgással:

-        Biztos, hogy itt szeretnél kiszállni?

-        Igen, ez kell, hogy legyen A Hely.

-        De, nem vár rád itt senki. És ha elhajtok, teljesen sötét lesz.

A gyanú mellé némi libabőr is keveredett, amikor a mellettem lévő sövényben valami motoszkálni kezdett – csak egy sün vagy rigó, hajtottam el félelmeimet és veszettül elkezdtem átkutatni a táskámat a fejlámpám után.

Kiskék úton

Szerencsére sokáig nem kellett  a semmi közepén várakoznom, (bármennyire is kiváló kiindulópont lett volna ez egy zs-kategóriás horrorfilmnek vagy egy varázslatos gyerekregénynek), néhány perces várakozás után ugyanis begördült az FSC várvavárt kisbusza, benne leendő mentorunkkal, Dannel, aki lelkesen üdvözölt,  majd négykerékre pattanva rögvest továbbgurultunk az oktatóközpont felé, ahol hamarost csatlakoztam a 19 fős gyakornokcsapat már megérkezett feléhez.

Apropó, 19 fős társaság! Van itt kérem mindenki: geográfus, környezettanász, bigyológus, zoológus, béescével, emescével, péhádéval és a közös elhatározással, hogy igenis szeretnénk gyerekeket okosítani a természetről, izaglmas világunkról - igenis szeretnénk környezetinevelni. Igazán sokszínű a társaság érdeklődés és tapasztalat szempontjából is: vannak lelkes madarászok és hobbi-denevérészek, van aki korábban iskolában tanított, de akad, aki állatkertben volt instruktor vagy éppen a természetvédelmi hatóságnak dolgozott. Képviseltetve van Skócia, Wales, Írország és Anglia egyaránt, és jómagam jóvoltából egy cseppnyi Kelet-Európa is. 

Mindent összevetve roppant érdekes a csapat és alig várom, hogy jobban megismerjem tagjait! =)

És hogy milyen a hely? Hát, képzelj el egy urasági kastélyt, hatalmas étkezővel, egészen elképesztően puccos nappalival...izé bocsánat, olvasószobával, rengeteg kacskaringós körfolyosóval és kitudjahovávezető, szűk lépcsőcskével – amelyek néha csak egy-egy emeletet kötnek össze, nem vezetnek a földszintről a padlásra. A kastélykához jár egy templom is, melyhez kötelező jelleggel jónéhány többszázéves sírkő is jutott.  Mindez kombinálva a régi épülettel, nyikorgó-kattogó ablakvetétekkel és esetleg egy kisebb viharral - mint az egyik este egyik társammal egyedül tartózkodva az épületben megtudtuk – garantál a lakóknak néhány kissé hátborzongató estét. Arról nem is beszélve, hogy van egy olyan szoba is, amelyről az a hír járja, hogy valami (vagy valaki?!) kísért ott időről időre...

 

A környék pedig egészen idilli: erdőfoltok és birkalegelők váltják egymást a a szelíd dombokon, a kastélyka mellett pedig egy sokszázéves csertölgy árnyékában lehet piknikezni a dombtetőn.

Ha ezek után a kedves olvasó azt gondolja, hogy most csak összetettem legutóbbi igazán angol sorozatélményemet (Downton Abbey) és a Harry Pottert, az téved, de az tény és való, hogy erősen emlékeztet a hely Roxfortra (fura lépcsők! Fúriafűz!), főleg, amikor hatvan eleven gyerek szaladgál le és fel a lépcsőn. A különbség az, hogy ezeknek a gyerekeknek a kezében nem pálca van, hanem kvadrátok, gumicsizmák, lepkehálók, üvegcsék és iránytűk.

Íme következzen néhány kép, hogy tényleg higgyetek nekem! =)

 

Nettlecombe Court, teljes pompájában

A templom óratornya

Báránymennyország 

Szóval mi jót is csinálunk az első héten, Somerset közepében? 

Hát, indukálódunk! Izé, lehet, hogy ez esetben a direkt fordítás nem működik, mindenesetre az első ún.  induction week alatt egy kis ízelítőt kapunk az itteni munkából, elintézzük az ügyes-bajos papírmunkát és a mindenféle számítástechnikai hercehurcákat és remélhetőleg jól összeismerkedünk egymással. ;-) 

------------------------------------------------------------------------------

After getting up before 4 a.m., travelling 2.5 hours by plane, spending half the morning waiting for my next connection: a 4 hour long bus drive and finishing off with a bumpy ride on a local bus (that had no information at all about where it stops), I arrived at a dark, empty bus stop between two fields, and with a sigh I thought – well, this has to be The English Countryside. I did not have much time to meditate on this, as I had to realize that the bus driver was not kidding at all when he asked if I am sure that I want to get off here with all my big bags: 

"Are you really sure you want to get off here?"  
"Yes, this must be the place..." 
"You know that if I leave you here it is going to be pitch dark, right?"

And indeed it was. I stood alone with my thoughts and that thing that was making some rustling noises in the hedge nearby. Wait... thing, making noises in the pitch dark in the hedge? I quickly started to look for my torch and told myself that it must be a blackbird with a terrible daily rhythm or maybe a hedgehog. 

The Little Blue on the go

Luckily, I did not have to wait for long: in a few minutes a minibus appeared with the familiar FSC logo on it and my mentor, Dan hopped out, greeted me and we set off for the few minute drive to Nettlecombe Court to join my fellow trainees at the centre.

Talking about fellow trainees... So who exactly goes for a traineeship like this? Well, all sorts of people with all sorts of education (BSc, MSc, PhD) and interest (geographers, biologists, zoologists, teachers, environmental professionals, you name it) and with a loads of enthusiasm towards outdoor and environmental education.

It’s an interesting bunch of people with different expertise and experience, and I cannot wait to get to know them better. =)

And how about the place? Well, imagine a mansion with a huge dining room, a fancy adult drawing room (sic!), well equipped with labyrinth-like corridors, narrow and wide staircases. And it does not stand on its own: there is a church and a fitting yard next to it, complete with some few-hundred-years old tombstones.

The landscape could hardly be more idyllic: if you look out the window, you can see tiny woodlands and grassy hillsides dotted with some sheep here and there. And on the top of it, next to the main buildings, a bit further up the hill, you can admire the landscape from the shades of an enormous, old, turkey oak – that (in my opinion) looks suspiciuously like the Whomping Willow  from you-know-which-book (except for you know, it is an oak...).

After reading all this, you might think that I am just making this up on the go by combining my encounters with British culture (Harry Potter + Downton Abbey), but you are wrong. Although the place is quite often full with kids running up and down but they are not equipped with wands and cauldrons and such, but by quadrats, maps, compasses, pond nets, notes and muddy!

You still don’t believe it? Here are some pictures for you then!

Nettlecombe Court

The Nettlecombe Church

Oh, the green hills!!!

 And so... what are we doing here?

Well, we are having our induction week of the Trainee Scheme we all got involved in: we are sorting out technical and practical things and getting our first glimpses into the organization’s work and most importantly getting to know each other. Interesting stuff! ;-)